Category Archives: Intézményünk története

23. Országos Zsoltáréneklő Verseny

„…tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.” Kolossé 3:16

  1. november 30-án 23. alkalommal népesült be a Budapesti Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda épülete az ország 29 református általános iskolájából érkező 127 diákkal és 59 kísérő pedagógussal, illetve szülővel. Olyan gyermekek érkeztek közénk, akik már bizonyították, hogy éneklésben, különösen zsoltárok éneklésében ők a legjobbak saját iskolájukban. Hálát adhattunk az Útistennek, hogy az elmúlt évek során hagyományosan újra és újra jelentkező református iskolák mellett olyan intézmények is megtiszteltek bennünket, akik eddig még nem jártak versenyünkön.

Valóban jó érzés volt, hogy kicsinységünk ellenére ennyi vendéget tudtunk zökkenőmentesen fogadni.

A verseny előtti hetekben, napokban kollégák és nagyobb diákok izgalommal díszítgettük intézményünk falait.

Mindig igyekszünk úgy fogadni vendégeinket, hogy szeretetünk a dekorációban, az ajándékokban, a programokban is megmutatkozzanak.

Fontos számunkra, hogy az Úristen igéi erősítsenek ne csak bennünket, hanem vendégeinket is. Ezért keresünk mindig olyan igéket, amelyben éneklésre, az Úristen dicsőítésére buzdító szavak találhatók.

Mellette egy országtérképen jelöltük be azokat a városokat, ahonnan versenyzőink érkeztek.

Ez is kedves emlék marad, ahogyan körbe állják a versenyzők a térképet, és megnyugvással emlegetik, hogy megtalálták saját jelüket rajta. Mindig kedves jelnek szánjuk, hogy az elmúlt év versenyzőiről kitett fotókon minél többen fedezhessék fel iskolatársukat vagy önmagukat, visszaidézve a tavalyi versenyt és örülve a mának.

A verseny napjának eseményei:

Vendégeinket már kora reggel tízóraival fogadtuk, melynek elkészítésében tanítványaink és szüleik segédkeztek.

10 óra előtt teljesen megtelt a fenntartó Rózsatéri Református Egyházközség templomtere. Kb. 250 résztvevő, kísérő és segítő énekelte hálatelten  134. és 150. zsoltárt Budai Zsuzsanna énektanár vezetésével. Ezután az izgalmak teljes oldása érdekében még egy rögtönzött kánonra is sor került: “Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel…”

Iskolánk fiatal lelkésze, Tihanyi Kristóf rövid áhítata az értékekről, az igaz értékről szólt. Paganini egy híressé vált történetével biztatta a versenyzőket és minden őt hallgatót.

A versenyt igazgató urunk, Nagy Gábor nyitotta meg rövid tájékoztatóval.

Ezután szinte hömpölyögtek az események.

Természetesen minden korosztály egy-egy tanteremben a saját versenyén vett részt.

Csodálatos hangok töltötték meg iskolánk levegőjét, szívet-lelket melengető zsoltárokat hallgathattunk. Minden versenyző két kötelezően megadott zsoltárt énekelt el, majd ezt követően a szabadon választott éneküket mutatták be.

A zsoltáréneklő verseny érdekes színfoltja minden évben a „Ki tud több zsoltárt?” verseny. Ez a kategória nem vonz sok gyermeket, de akik bátran beneveznek, mindig bizonyítják, hogy nem lehet elég korán elkezdeni a zsoltárokkal való megismerkedést. Dicséret illeti őket innen a sorok közül is, hiszen ők nem 3 dallammal készülnek erre a versenyre, hanem jóval több zsoltárt kell kívülről tudniuk.

A versenyzők bemutatkozása után addig, amíg a zsűri visszavonul az értékelésre, munkatársaink segítségével igyekszünk az oklevelek minél gyorsabb nyomtatására, s ezalatt az idő alatt igyekeztünk kellemes emlékké varázsolni vendégeink idejét: három helyen kézműveskedhettek.

Adventhez közeledve tűlyukasztásos módszerrel készíthettek képeslapot bibliai igével. A vállalkozó kedvűek fonaltechnikával karkötőt is készítettek. A türelmesebbek pedig szebbnél szebb színezőkkel tölthették idejüket. Akik pedig a mozgást választották, tornatermünkben felépített akadálypályákon bizonyíthatták, hogy nemcsak az éneklésben rátermettek.

Az ebédidő már azt jelezte, hogy nemsokára kiderül, hogy a kiválóan éneklők közül kik érdemlik meg leginkább a helyezéseket.

De mielőtt erre sor került volna, újra a templomunkban gyülekeztünk és a várakozási időben közös éneklésre buzdítottunk valamennyi résztvevőt: rögtönzött „óriáskórust” sikerült alkotnunk, ahol egy Bárdos Lajos: Istenemet örökké imádom c. kánonját tanultunk meg, majd valamennyien szorosan egymás mellé állva énekeltük el.

Ez az előadás méltán mutatott példát tanítványainknak, hogy énekkel dicsérni az Urat mily nagy gyönyörűség. Hála érte!

Arra is kedves bizonyíték volt, hogy mennyi jóság van bennünk, emberekben, csak tudatosan oda kell figyelnünk rá. A szeretet minden akadályt legyőz! Hála érte!

Az egyszeri, megismételhetetlen kórus előadása után a zsűri tagjai vették át a szót. Korosztályonként röviden értékelték a versenyzőket. A sok-sok dicséret mellett főként a felkészítő tanároknak adtak a jövőre nézve hasznos jó tanácsokat.

23 éve igyekszünk kellemes emlékké tenni minden induló versenyzőnek, hogy eljöjjenek hozzánk. Ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy valamennyien kapjanak oklevelet, mellyel arany-ezüst-bronz minősítés jár. Az oklevél mellett kicsinyke ajándékokkal is kedveskedhettünk, melyet minden versenyző és kísérő megkapott.

A dobogós helyezettek pedig örömmel vehették át oklevelük mellé könyv-és ajándéktárgy jutalmukat.

Ünnepelni jó! Versenyezni jó! Együtt lenni jó!

Hálát adhatunk a mi Mennyei Gondviselőnknek, hogy ebben a tanévben is megajándékozott  a Zsoltáréneklő verseny lehetőségével. Hálával tartozunk a sikerekért, a békességért, a gördülékenységért, a sok kedvességért, mosolyért és szeretetért, amely az egész napunkat jellemezte!

Bízunk benne, hogy vendégeinkkel együtt valamennyien úgy tértünk haza ezen a napon, hogy jövőre itt találkozunk újra!

SOLI DEO GLORIA!

A Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda története

A Karácsony Sándor Rózsatéri Református Általános Iskola és Óvoda története

Az iskolánkat két rózsatéri fiatal: Jacsev Jordánka és Soós Katalin álmodta meg. Ez azok közé az esetek közé tartozik, ahol az egyéni kezdeményezés és a társadalmi igény találkozik. Intézményünk elődje a Karácsony Sándor Iskola 1990 szeptemberében indult egy osztállyal, egy 24 négyzetméteres bérelt teremben 14 tanulóval, egy főállású és egy félállású pedagógussal, alapítványi fenntartással.

Az indítás nehézségei sem riasztották el a szülőket és megkezdhettük a növekedést, fejlődést.