Erdélyben jártunk „Határtalanul”!
2026. június 1-7.
HÉTFŐ-KEDD
Hétfőn reggel indultunk Erdélybe. Már nagyon vártuk ezt a kirándulást, ezért mindenki izgatott volt az indulás előtt. Az út hosszú volt, kb. 12 órát utaztunk busszal. Az út nagyjából felénél megálltunk Temesváron, ahol kb. 2 órát töltöttünk. Kisebb csoportokban egy térkép segítségével kellett különböző helyszíneket megkeresnünk a városban. Így felfedezhettük Temesvár nevezetességeit és hangulatát. Nagyon érdekes volt egy idegen városban tájékozódni és önállóan keresni a megadott helyeket. A program után visszaszálltunk a buszra, és folytattuk utunkat a szállás felé. Este érkeztünk meg, elfoglaltuk szobáinkat, majd megvacsoráztunk. A hosszú utazás után mindenki örült a pihenésnek.
Kedden reggel 8 órakor keltünk, majd reggeli után elindultunk a napi programokra. Először felmásztunk egy hegyre a Kazán-szoros közelében. a túra néha fárasztó volt, de a kilátás mindenért kárpótolt bennünket. A hegy tetejéről gyönyörű panoráma nyílt a Dunára és a környező hegyekre. Sok fényképet készítettünk, mert a táj valóban lenyűgöző volt. Miután lejöttünk a hegyről, motorcsónakkal utazhattunk a Dunán. A csónakból megcsodálhattunk a Kazán-szoros hatalmas sziklafalait és a folyó különleges szépségét. Láttul a sziklába faragott Decebal király-szobrot is, amely nagyon nagy hatással volt ránk. Közben érdekes történelmi információkat hallottunk a környékről és Decebal királyról. Az első két nap alatt rengeteg új élményt szereztünk, sok szép helyet láttunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Ez a kirándulás biztosan sokáig emlékezetes marad számunkra
SZERDA
Az utazásunk harmadik napjára ébredve komótosan elkészültünk és elindultunk reggelizni. Reggeli után beültünk a buszba és fél óra után megérkeztünk a vaskapui vízierőműhöz. Sok érdekességet megtudtunk róla pl.: hogy egy határátkelő is egyben Szerbia, Románia energiájának 11%-át adja, egy 9-es erősségű földrengés sem károsítja meg az erőműben lévő turbinákat, melyek 73-at forognak egy perc alatt. Ezután ellátogattunk Szörény várához, és megnéztük a Damaszkuszi Apolodorosz hídjának az alapját, megcsodáltuk a gyönyörű rózsákat, ezután megnéztük az Aquariumban a Dunában élő különböző halfajokat. Ebédre hidegcsomagot kaptunk, amit Herkulesfürdő központjában fogyasztottunk el. Ezután elindultunk egy kis termálvizes medence felé, de észleltük, hogy vannak, ezért vissza- mentünk szállásunkra, és ott szerencsére volt medence és talán jobban élveztük, mintha a fürdőbe mentünk volna.
Este megbeszéltük, hogy kinek milyen napja volt, és mit tanult, azután játszottunk kahootot, és szép élményekkel nyugovóra tértünk.
CSÜTÖRTÖK
Csütörtökön borús reggelre ébredtünk, de szép napunk volt. a napi célunk Vajdahunyad- és Déva várának meglátogatása volt. Hosszú utat kellett megtennünk, de a csodaszép látvány kárpótolt bennünket.
Vajdahunyad vára a 18. században villámcsapást szenvedett, tetőszerkezete leégett, a 19. században építették ujjá, napjainkban is teljes felújítás alatt áll. A munkálatok hosszú időtartamának több oka is van, de valószínűleg a precíz restaurálás, a biztonságos körbejárhatóság iránti igény, illetve a súlyos károk kijavítása volt a cél. A várban megtanulhattuk, hogy a gótikus kápolna csakis katolikus lehetett, mivel a reformáció ebben az időben még nem bontakozott ki. Ezenkívül különleges reneszánsz stílusú motívumokkal díszített boltozatot, és római tógákkal ellátott ember alakú szobrokat tekinthettünk meg. A belmagassága viszonylag magas lehetett, ám ekkor megláttuk a kiállított női ruhadarabokat, és a valóságos méretek kisebbek voltak, mint amire bárki is gondolt volna. Vajdahunyad vára mindenkiben pozitív élményt hagyott
Déva várából (mely igen híres a Kőmíves Kelemenné mondájáról) gyönyörű kilátás nyílik Erdély tájaira. Sok emelkedő és lépcsőfok árán, szerencsénkre ebben az élményben, mi is részesülhettünk. A várból lenézve, megcsodálhattunk pár szántót, emellett az érdekes alakú kenyérhegyet, és meghallgathattuk törökverő Kinizsi Pál legendáját.
Nagyon tetszett Déva vára!
Nem léptünk mi viperára,…
pedig volt belőle sok,
így maradtunk utasok.
A szállásra érkezve elfoglalva szobáinkat, mindenki örömteli élményekkel térhetett nyugovóra.
PÉNTEK
Pénteken, miután 8 órakor elhagytuk szállásunkat, 1 óra utazás után meg is érkeztünk Gyulafehérvárra. Itt megnéztük az erődítményt majd bejártuk a legöregebb magyar székesegyházat, melyet Szent Mihálynak szenteltek. Itt többek között Hunyadi János, Hunyadi László, ifjabb Hunyadi János és Márton Áron katolikus püspök sírjával is találkozhattunk. Majd bejártuk a fejedelmi palotát, ahol sok érdekes korabeli és kortárs dologgal is találkoztunk. Majd megérkeztünk Tordára, ahol ebédre megkóstoltuk az erdélyi specialistát, a miccset, de azért utána még egy kis kürtőskalácsot is ettünk. Ezután indultunk neki a Tordai hasadéknak, amit sikeresen meg is másztunk, sőt még birkákkal is találkoztunk. Nem messze a hasadéktól megnéztük a Tordai sóbányát és annak gyönyörű folyósóit, de még az ottani játszótér kipróbálására is kerítettünk egy kis időt. Kicsit később újra felültünk a buszra és megérkeztünk az utolsó szállásunkhoz, Nagypetribe.
SZOMBAT
Először elmentünk az osztállyal a sulink testvériskolájába, vagyis a Magyarkapusi Általános Iskolába. Az iskolának két nyelvtagozata volt, román és magyar. Mivel hétvége volt, kevesebben voltak, csupán tízen voltak a magyar tagozatból. A legtöbb jelenlevő diák 5.-es és 7.-es volt, de volt egy elsős is. Mindannyian nagyon kedvesek voltak. Később a fiúk fociztak, a lányok kézilabdáztak együtt.
Ezután Kolozsvárra mentünk. Önállóan, illetve csapatokban várost néztünk, és több érdekes helyet is megtekintettünk. A Szent Mihály-templomba belépve gyönyörű kórus dallamait hallhattuk. A templom előtt álló Mátyás király emlékművét is megpillanthattuk. A szobron középen a lovon Mátyás szerepelt, tőle balra volt látható Báthory István és Kinizsi Pál, jobbra Magyar Balázs, illetve Szapolyai István. Megtekintettük Mátyás Király szülőházát is, ahol Mátyás 1443 február 23-án megszületett.
A középkori, gótikus stílusú ház, Kolozsvár egyik legrégebbről fennmaradt épülete. Kolozsvár Erdély egyik legismertebb történelmi helyszínének számított.
BÚCSÚZÁS
Utunkat végig kísérte Béla bácsi, aki rengeteg történelmi érdekességet osztott meg velünk, bővítette ismereteinket és sok praktikus segítséget is kaptunk tőle.
Végig kedvesen és segítőkészen terelgetett minket; Nagyváradon köszöntünk el tőle.
Köszönjük az élményt „Határtalanul”!
HATÁRTALANUL! ERDÉLYBEN JÁRTUNK
FEJEDELMEK NYOMÁBAN 2025. JÚNIUS 1-7.
Hetedikesekként hét napot tölthettünk Erdélyben a Határtalanul Pályázat keretében.
1. nap
Első napon hosszú buszos utazás várt ránk, nagyon izgatottan vártuk az érkezést.
Utunk Nagyváradra, a történelmi Magyarország egyik legfontosabb városába, Partium fővárosába vezetett. Idegenvezetőnk, Béla bácsi mutatta be a várost. A főteret, a szecessziós és barokk épületeket. Megcsodáltuk az átjárón keresztül a Fekete Sas Palotát, amely 1908-ban épült, és többek közt bálterem és kaszinó is helyet kapott benne. A központ másik jellegzetes épülete az Astoria Szálló, amelynek egyik emeleti szobájában, egy kerek ablak mögött lakott egykor Ady Endre. Ellátogattunk a monumentális méretű római katolikus székesegyházba is, amely a legnagyobb barokk stílusban épült templom Romániában, és ott látható Szent László egyik hermája is. A székesegyház előtt található Szent László-szobornál mesélt nekünk az idegenvezetőnk Szent László legendájáról, majd kiscsoportos interaktív városnéző feladatokat is kaptunk: Térkép segítségével kellett megtalálni a további nevezetességeket.
A Holnap irodalmi társaság meghatározó alakjait ábrázoló szoborcsoportnál, amely Ady Endrét, Dutka Ákost, Juhász Gyulát és Emőd Tamást mutatja egy kávéházi asztal körül.
Útunk a Királyhágón át Szilágy megyébe, egy kis faluba – Nagypetribe – vitt, első szálláshelyünkre.
2. nap
A második napon a testvériskolánkhoz látogattunk el Magyarkapusra, és az egész délelőttöt velük töltöttük. Először kölcsönösen bemutatkoztunk. Az ő osztályukba tíz fiú és egy lány jár. Körbevezettek minket, és láthattuk, hogy az iskola jól felszerelt digitális eszközökkel, s amikor az udvarra értünk, elámultunk, hogy milyen nagy focipályájuk van, ráadásul csodálatos természeti környezetben.
Nem épületek, hanem dombok határolják. Hamarosan közösen ki is használtuk a lehetőséget: A fiúk a tőlünk ajándékba kapott labdával focimeccset játszottak, a lányok pedig kézilabdáztak. Nagyon kedves diákokkal találkoztunk, akikkel barátságot kötöttünk, megismertük, hogyan élnek, mi a közös bennünk.
Testvériskolai kapcsolat: a magyarkapusi fiúkkal focizunk
A magyarkapusi és a karácsonyos lányokból álló közös kézilabdacsapat
Az iskolában ebédeltünk, majd Magyarvalkón megtekintettük Kalotaszeg talán legszebb fekvésű református templomát, mely már az Árpád-korban is állt.
3. nap
A harmadik napon először Válaszútra látogattunk. Itt született Kallós Zoltán kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A róla elnevezett népművészeti múzeumban megcsodálhattuk a tárgyakat, amelyeket gyűjtött. Ez mintegy hatezer tárgyat jelent.
Többféle tájegység népviseletét és hímzését is megnézhettünk, így betekintést nyertünk a népi kultúrába. A mezőségi, kalotaszegi, moldvai csángó, erdélyi szász és a román tisztaszobák berendezését is megfigyelhettük. Számos érdekességet tanultunk, köztük azt, hogy a tisztaszobában a vetett ágy magassága megmutatja az adott család gazdagságát; illetve azt is, hogy a viselet alapján nemcsak a tájegységre, de a viselet tulajdonosának gazdagságára és családi állapotára vonatkozóan is következtetéseket vonhatunk le.
Utunk Kolozsvárra vezetett tovább, Mátyás király és Bocskai István fejedelem szülővárosába. A városnézést a Tűztoronyban kezdtük, amelyet a 15. század vége felé építettek. Innen jól látható volt a város szerkezete. Utána idegenvezetőnket követve bejártuk a várost. Először a híres Szent Mihály templomot és a Mátyás-szobrot néztük meg, amelyek a főtéren találhatók. A Mátyás-szobor négy mellékszobra Kinizsi Pált, Szapolyai Istvánt, Báthory Istvánt és Magyar Balázst ábrázolja.
Ellátogattunk Mátyás király szülőházához is. Azután pedig megtekintettük további két templomot: a barokk stílusú Minorita templomot, amely felekezetét tekintve görög katolikus, majd pedig az Istenszülő elszenderedése ortodox katedrálist, amelynek kupolája a Hagia Sophia mintájára készült.
4. nap
Reggel elköszöntünk kedves és vendégszerető szállásadóinktól (Erzsike nénitől és a férjétől), majd útnak indultunk Torockóra.
Amikor megérkeztünk, a szállás még nem állt készen, így először közösen sétáltunk a csodás faluban, ettünk ottani kürtöskalácsot, és ellátogattunk a helyi néprajzi múzeumba. Azután az ordaskői kilátóhoz tettünk egy túrát, ahol csodálatos látvány fogadott minket.
A túra után fogadtak bennünket a szálláson. A szobák kiosztása után finom vacsora fogadott minket. Vacsora után Zoli bácsi beszélt nekünk a Nemzeti Összetartozás Napjáról, és tartottunk egy kisebb megemlékezést. A megemlékezés után volt egy kis szabadidőnk. Akkor közösen játszottunk: jól szórakoztunk és összekovácsolódott a közösség. Ezek után megtartottuk az aznapi esti beszélgetést, és utána mindenki készülődött a lefekvéshez.
Útban a torockói árvaházba
5. nap
Az ötödik napon elsőként a 112 méter mélységű tordai sóbányát néztük meg. A sok lépcsőzés után körbesétáltunk, és megcsodálhattunk mindent. Bár csónakázni nem tudtunk, de a látvány nagyon szép volt. Kipróbáltuk a visszhangot a visszhangok termében. Láthattuk a felvonószerkezet egy részét, illetve a teljes felvonó makettjét. Itt sokat mesélt idegenvezetőnk a sókitermelésről, amelyhez csak kézi erőt és lovakat használtak.
A bányalátogatás után elmentünk a Tordai-hasadékhoz, ahol megkóstolhattuk a micset, egy helyi jellegzetességet. Miután jól laktunk, komolyabb túrát tettünk a Tordai -hasadékban, ahol szebbnél szebb növényeket láthattunk. Felfrissülésként pedig belegyalogolhattunk a hideg patakba. A túra után jólesően elfáradtunk, majd visszamentünk Torockóra a szállásunkra.
6. nap
A Nagyenyedi Református Kollégiumot tekintettük meg először. Idegenvezetőnk mesélt a nagymúltú intézmény történetéről és a mai napig ott folyó oktatásról. Szerencsénk volt, mert látogatásunkkor éppen felcsendült a harang, amely a tanóra végét jelezte. Majd Gyulafehérvárra utaztunk és megnéztük a várat illetve a nagy múltú Szent Mihály- székesegyházat, mely Erdély legjelentősebb románkori épülete. Tiszteletünket tettük hunyadiék síremlékei előtt. A történelmi városlátogatás után a torockószentgyörgyi várhoz, azaz várromhoz kirándultunk. Sajnos nem tudtuk elég közelről megvizsgálni, mivel biztonsági okok miatt le volt zárva a felső rész, de így is jót túráztunk.
Torockószentgyörgyi vár
7. nap
Hazautazás
A tanulmányi kirándulás eredményeképpen személyes tapasztalatokat, történelmi, kulturális, magyarságra vonatkozó ismereteket szereztünk. Találkoztunk külhoni magyarokkal, csodálatos tájakon jártunk, és megismerhettük az erdélyi konyha finom, házias ételeit.
Hálásak vagyunk ezért a csodálatos utazásért, és szívből kívánjuk a későbbi évfolyamoknak is, hogy hasonlóan gazdag élményeket éljenek majd meg!
Erdélyi utunk a „Határtalanul” pályázat keretén belül a 2023/2024 tanévben
2024. MÁJUS 13-20.
7. osztály
Nagy várakozással indultunk május 13-án, hétfőn reggel az iskolától; még a hosszú út sem tűnt fel, annyira vágyódtunk az új élményekre. Délre értünk Nagyváradra, mely az országhatárhoz egész közel fekvő város. Idegenvezetőnk szerint a szecesszió fellegvára.
Itt megismerkedtünk Béla bácsival, az idegenvezetőnkkel, aki lelkesen körbevezetett minket a városban. A Fekete-Sas palota kupolafolyosóit, a Holdas templomot és a Holnaposok terét is megcsodálhattuk ezen a helyen.
Pár óra utazás után megnéztük a körösfői templomot, hallhattunk arról a török imaszőnyegről, melyet Rákóczi György ajándékozott egy családnak, akik sebesüléseit ápolták.
Újabb, rövid utazás után végre megláttuk Nagypetriben a szállásunk épületét.
Második nap reggelén csodálatos napsütés fogadott minket, majd egy kiadós reggeli után elindultunk, hogy felkeressük testvériskolánkat Magyarkapuson. Az ottani gyerekekkel elmentünk egy rövid sétára a Menyasszonyfátyol vízeséshez. Ebédre rántott húst kaptunk, melyet egyszerű evőeszközökkel kellett megennünk. Ez nem mindannyiunknak ment simán, így jó pár műanyag kést sikerült eltörnünk evés közben.
Miután jóllaktunk a fiúk focimeccsén szurkolhattunk. Sajnos számunkra kevésbé lett dicsőséges ez a mérkőzés, betudtuk a tele gyomrunknak…
A játék után lehetőségünk nyílt megnézni egy szobát, mely tele volt kalotaszegi festett bútorokkal, népművészeti tárgyakkal, 1848-as képekkek. Megismerhettük a kalotaszegi népviseleteket, sőt többen be is öltöztünk. A ruhapróbákat egy közös kalotaszegi népdalénekléssel zártuk, majd megcsodálhattuk az ottani, nemrég felújított templomot is.
Harmadik nap ismét útra keltünk, majd rövid buszozás után Válaszúton kötöttünk ki egy néprajzi múzeumban, amit Kallós Zoltánról neveztek el. A gyűjteményt teljes egészében Kallós Zoltán hozta létre, aki a legismertebb erdélyi magyar népdalgyűjtő. Szinte egész életét az erdélyi magyarok népművészetének felkutatására, megőrzésére szentelte.
A nap folyamán megnéztük még a Bánffy-kastélyt Bonchidán. Béla bácsi sok érdekességet mesélt a kastély történetéről. Kicsi szabadidőt kaptunk, s már éppen szedelőzködtünk, amikor meglepetésünkre ismerős arcra lettünk figyelmesek. Kálmán bácsi és néhány rózsatéri gyülekezeti tag szintén a kastély területén tartózkodott. Hihetetlennek tűnt, mégis valóság volt, hogy Budapesttől 700 kilométerrel ilyen közeli ismerősökkel találkozzunk.
A napot Magyarvalkón zártuk, ahol a legrégebbi református templom épületének megismerése után felültünk a tájhintára.Hintázás közben csodálhattuk a környéket, a magas hegyeket, a zöld ezer árnyalatát.
Este ezt az eseménydús napot egy kahoot-vetélkedővel zártunk.
A negyedik napunk is igen izgalmas és mozgalmas volt.
Miután lementünk a tordai sóbánya 172 lépcsőfokán, lehetőségünk volt csónakázni, játszani, vagy csak ücsörögni a jó levegőben. Aztán búcsút intettünk a sóbánya csodálatos mélységeinek, és a Tordai-hasadék felé vettük az irányt. A hasadék belsejében gyönyörű látvány fogadott minket.
A nap fáradalmai után kimerülten, de kellemes érzésekkel dőltünk be új szállásunk ágyaiba Torockón.
A következő egész napot Kolozsváron töltöttük, ahol először találkoztunk László Noémi Kolozsváron élő és alkotó kortárs költőnővel a református kollégiumban. A kollégium történelemtanára kalauzolt el bennünket a Farkas utcai templomban, majd a tűzoltó torony tetején megismerkedhettünk Dávid bácsi nővérével is. A városnézést Mátyás szülőházának felkeresésével folytattuk. A sok látnivaló mellett lehetőségünk volt egy játszótéren önfeledten kikapcsolódni.
Kolozsvárról hazatérve körbenéztünk a faluban, és találkoztunk egy nagyon cuki kutyával, akit Fifinek neveztünk el.
A 6. nap egészét Torockón, és a Torockószentgyörgyi várnál töltöttük. Persze ez 8,5 kilométeres túrát is jelentett általában hegynek felfelé… Nagyon szép volta a vár, így azt éreztük, hogy megérte a fárasztó kirándulás. A fiúk több drónos felvételt is készítettek. A túráról visszatérve finom, puha, omlós kűrtőskaláccsal fogadtak minket.
Pár óra alvás után busszal mentünk Nagyenyedre. Láttunk a református kollégium udvarán két fűzfát is, amik bár nem a Jókai mű fűzfái voltak, de azok emlékére ültették őket.
Gyulafehérváron megnéztük a déli őrségváltást is, és több videót is készítettünk az eseményről. Ebédre pizzát rendeltünk a Pizzano nevű étteremben. Mindenki sokat evett és beszélgetett. Pizzázás után visszamentünk Torockóra, és a gyermekotthont kerestük fel, ahol találkoztunk az ott élő gyerekekkel, akiknek átadtuk a még itthon, általunk összegyűjtött adományunkat, és akikkel nagyon érdekes fél órát töltöttünk együtt. Vacsora után még mindenki nagyon sokáig fennmaradt, mivel búcsúbulit tartottunk. De hajnali háromkor már a legtöbben aludtak, mert másnap a korai indulás miatt fél hatkor kellett felkelnünk.
Nyolckor el is indultunk haza a Mézgedi-barlangot útba ejtve. A barlangról is megtanultunk sok érdekes dolgot. Megtapasztalhattuk többek között a denevérürülék „rózsaillatát”. Bár a sok denevér látványa lenyűgöző volt. A barlangos élmények után újra elindultunk hazafelé, és úgy 6 óra múlva már a suli előtt nyújtóztattuk ki elgémberedett tagjainkat. Az iskola előtt a szüleink már vártak minket.
Így ért véget erdélyi utunk. Megtapasztalhattuk a határainkon túl élő magyarok életét, csodálatos történelmi emlékhelyek tárultak szemünk elé.
Örömmel a szívünkben gondolunk vissza az élménysorozatra, és mélységes hálát érzünk tanáraink iránt, akik megszervezték nekünk ezt a csodálatos utazást.
Reméljük, már ti is várjátok, hogy kijussatok Erdélybe! Határokkal, határtalanul…
Szeretettel és áldáskívánással a 7. osztály tagjai
Élménybeszámoló: A hetedikesek erdélyi és al-dunai kalandjai 2023
- nap: május 7. (vasárnap)
Irány az Al-Duna! (Budapest – Temesvár – Jeselnica)
A hajnali korán kelés sem vehette el a kedvünket: 06:30-kor már izgatottan gyülekeztünk Kispesten a Vas Gereben utcában. Miután bepakoltunk a buszba, pontosan 7-kor elindultunk a nagy kalandra. Az első nagyobb megállónk Temesvár volt, ahol egy szuper interaktív városnézés során fedeztük fel a belváros tereit, gyönyörű épületeit, és persze fagyizni is maradt idő. Délután folytattuk az utunkat a lenyűgöző Al-Duna felé. Este 18 óra körül értünk a jeselnicai szállásunkra. A kiadós vacsora után egy hatalmas esti beszélgetéssel és játékkal zártuk a napot, hogy a 22:00-ás villanyoltásra már mindenki fáradtan dőljön az ágyba a 550 kilométeres utazás után.
- nap: május 8. (hétfő)
Száguldás a vízen és mászás a csúcsra (A Kazán-szorosok)
A bőséges reggeli után a hét egyik legizgalmasabb programja várt ránk: motorcsónakokba ültünk, és 2 órán keresztül száguldottunk a Kis- és Nagy-Kazán-szorosok hatalmas sziklafalai között. Lenyűgöző volt a vízről látni a sziklába vájt hatalmas Decebal-szobrot. Délután szárazföldi fokozatra kapcsoltunk, és megmásztuk a Nagy-Sukár hegyet. A 2,5 órás túra végén a Nagy-Kazán-szoros kilátójából olyan panoráma tárult elénk, amit biztosan nem felejtünk el. Este a szálláson a vacsorát követően mindenkinek jól esett a szabad foglalkozás és a közös játék.
- nap: május 9. (kedd) Történelem, turbinák és Herkulesfürdő (Vaskapu és Szörényvár)
Ezen a napon a Vaskapu erőmű múzeumában kezdtünk, ahol megelevenedett előttünk a Jókai Mór Aranyemberéből is ismert, a víz alá süllyesztett Ada-Kaleh-sziget története. Bejutottunk a monumentális turbinaterembe is. Ebédre Szörényvárra utaztunk, ahol megcsodáltuk a híres Apolodorus hídjának maradványait. Délután a monarchiabeli hangulatot árasztó Herkulesfürdőn sétáltunk, ahol a patinás, régi épületek között fedeztük fel a környéket. Vacsorára tértünk vissza Jeselnicára, majd jöhetett az elmaradhatatlan esti beszélgetés.
- nap: május (szerda)
Várak, legendák és a szeretet otthona (Vajdahunyad – Déva – Csernakeresztúr)
Búcsút intettünk az Al-Dunának, és Csernakeresztúr felé vettük az irányt. Elsőként a lenyűgöző, mesebeli Vajdahunyad várát jártuk be, ahol igazi lovagnak és királylánynak érezhettük magunkat. Ezután következett Déva vára – szerencsére senkit sem falaztak be, de a panoráma fentről zseniális volt. A nap legmeghatóbb pillanata az volt, amikor ellátogattunk Böjte Csaba testvér dévai gyermekotthonába, és átadtuk az összegyűjtött ajándékainkat. Este Csernakeresztúron, a Nisztor Panzióban foglaltuk el a szállásunkat, ahol igazi falusi vendégszeretettel és fantasztikus vacsorával vártak minket.
- nap: május (csütörtök)
A föld alatt és a sziklák között (Torda és Nagypetri)
Reggeli után észak felé fordultunk, és meg sem álltunk a Tordai-sóbányáig. Elképesztő volt a hatalmas, föld alatti terekben sétálni, óriáskerekezni és visszhangot próbálgatni a sós levegőn. A föld alatti világ után a természet lágy ölén folytattuk: a Tordai-hasadék monumentális sziklafalai között túráztunk egy jót. Késő délután indultunk tovább utolsó bázisunkra, Nagypetribe. A szállásfoglalás és a vacsora után az este ismét a nevetésé és a közös játékoké volt.
- nap: Testvériskolai találkozás és a kincses város (Magyarkapus és Kolozsvár)
A pénteki nap az új barátságokról szólt. Magyarkapusra utaztunk, ahol találkoztunk a helyi testvériskolánk diákjaival. A közös programok, játékok és beszélgetések során gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Délután együtt mentünk át Kolozsvárra, ahol egy szuper városnézés keretében megnéztük Mátyás király szülőházát és a híres Szent Mihály-templomot is. Este Nagypetriben vacsoráztunk, és mivel ez volt az utolsó esténk, a villanyoltásig tartó szabadprogramon alaposan kibeszéltük a hét legjobb élményeit.
- nap: Hazatérés (Nagypetri – Budapest)
A gyors reggeli és a bepakolás után búcsút intettünk Erdélynek. Útközben megálltunk Nagyváradon, fotózkodtunk a Holnaposokról készült szoborcsoporttal és megnéztük a Nagyváradi székesegyházat. A buszon már a fáradtságé volt a főszerep: sokan alvással, zenével vagy a héten készült fotók pörgetésével töltötték az időt. Közel 1800-2000 kilométerrel a hátunk mögött, szombaton esére szerencsésen megérkeztünk Kispestre. Felejthetetlen hét volt, rengeteg kalanddal és még jobb közösséggel.
Köszönjük szépen a lehetőséget, hogy a Határtalanul pályázat segítségével részt vehettünk ezen a nagyszerű uztazáson és kívánjuk, hogy az alattunk lévő évfolyamok is eljuthassanok ezekre a gyönyörű helyekre.
Az iskolánk Határtalanul! pályázat keretében megvalósított programjai a 2021/2022-es tanévben (HAT-20-01-0095)
Erdélyi utunk
Hálával a szívünkben gondolunk vissza arra a hét napra, amit Erdélyben tölthettünk.
Kora reggel szálltunk fel buszunkra, s miután elkértük Isten áldását, elindultunk. Egy nagyon hosszú buszutat követően, kisebb városokon és tájakon át érkeztünk meg Nagyváradra. Idegenvezetőnket megismerve és ebédünket elfogyasztva elindultunk felfedezni a város nevezetességeit. Középpontban voltak református értékeink, de meglátogattuk a katolikus püspöki palotát is, felidézbén Szent László királyunk életét, majd beljebb mentünk a belvárosba. Sétáltunk gyönyörű helyeken, megtekinthettük a Fekete-sas palotát, majd a buszon átbeszéltük a napunkat, majd megérkeztünk hangulatos szálláshelyünkre.
Második nap megindult buszuk Bánffyhunyad felé, ahol benézhettünk egy gyönyörű és nagy, kalotaszegi kazettás református templomba. Magyarkapus felé egy gyönyörű helyen álltunk meg pihenni, ahol még egy nyáj is elhaladt mellettünk. Magyarkapusra érkezvén lehetőségünk volt bemenni testvériskolánkba, ahol focimeccset rendeztünk és társasoztunk is. Ezek után felmentünk a nagyon szép kilátással rendelkező szálláshelyhez, ahonnan elmentünk egy esti sétára és ráadásul kártyázhattunk is.
A következő nap hosszúnak bizonyult. Kolozsvárra indult buszunk. Megtekinthettük a botanikus kertet, bemehettünk a Kolozsvári Református Kollégiumba, megismerhettük a híres Farkas utcai épületeket, főleg a református templomot. A Fő téren Mátyás királyról emlékeztünk meg.
Negyedik napunk során elutaztunk Tordára, ahol betekintést nyerhettünk a Tordai-hasadék kalandjába és szépségébe. A kiadós kirándulás után elmentünk a sóbányába, ahol felfrissülhettünk. Torda után Torockón foglaltuk el szállásunk, egy völgyben lévő gyönyörű faluban.
A következő nap esősen kezdődött, de hála ezért, hisz akik pihenni akartak, azok pihenhettek, akik pedig a Székelykövet akarták megmászni, ezen a napon megtehették. Falulátogatás, hangulatos tájak, siker írta le az osztály ötödik napját.
A hatodik napon Gyulafehérvár felé vettük az irányt, azon belül az érsekséget tekintettük meg, Márton Áron püspök úr emlékezetével. Ezután Dévára mentünk. Utunk egyik emelkedett pillanata volt, amikor átadtuk a Böjte Csaba testvér által gondozott gyermekotthon részére az összegyűjtött ajándékainkat. Ezután Déva várába mentünk fel, ahol egy úgyszint csodálatos táj és hangulat várt bennünket. Ezek után megérkezünk utolsó szállásunkra, Csernakeresztúrra, ahol a falusiak vendégszeretet mellett az utolsó kártyázások is szerepet kaptak.
Az utolsó napon még volt időnk meglátogatni Vajdahunyad várát, ahol fantasztikus órákat töltöttünk el. Mindezek után buszra ültünk és a hetet visszaidézve utaztunk vissza Budapestre.
Hogy érzem magam ezután a hét után?
„Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok.”
Legyen mindenért Istené a dicsőség!
Havasi Eszter, 8. osztályos tanuló
Bajnok Attila, tanár, projektkoordinátor